Mindenki lakik valahol. Kényszerből, megszokásból vagy kedvtelésből. Belegondol az ember néha, mit is nyújt neki a lakhelye? 

Nekem nem egyszerűen egy várost jelent. Itt jelen van a gondolatban rejlő hallhatatlanság. Itt mindig süt a nap. Ha szakad az eső, akkor is látod az épületek mosolyát  és báját. Annyi boszorkányt égettek és öltek, itt semmisítettek meg, és még mennyi maradt szerencsére. Élettel telien tevékenykedünk itt mi, akár legyél boszorkány, akár legyél más. Színházunk is van öt, a kúltúra még a fákban is jelen van. Tanáraink egyedüliek, egyetemünk ország szerte egyedülálló, és ezért is mindig tele az alma mater-falai közt zsibongás vagy olvasás. Szerelmek és találkák-télen és nyáron. perzselő napsütésben a virágos szoknyák és szandálok sietnek, vagy pihennek a megszámlálhatatlanul sok cukrászdánk és kávézónk teraszain. Randevúk, igen jó sok egész nap és egyfolytában. Fagylaltok és mosolyok, utcazenészek, illatok. Mindegy hogy koldus, vagy gazdag vagy, itt élsz és mosolyogsz. Egész éjjel tart az élet, nem ér véget a naplementével. Nyáron szabadtér, télen korcsma gőze. Ezek mellett viszont hátránya, hogy nem minden ideköltözőt fogad be a köreibe...