Lythande

Megtekintettem napjaink átlagos fiatalját. A legkirívóbb esetektől a normálisig-bár a normális, mint fogalom természetesen relatív. Emós, vagy éppen deszkás? Ez csak részletkérdés, a viselkedésmintánkat viszont szintén mi választjuk. Az íratlan és írott illemszabályokról viszont nem nyilatkozhat az általunk választott öltözködési stílus, ...és nem is bújhatunk mögé. Nem mondhatjuk azt, hogy én azért nem engedem át a helyet a buszon egy hölgynek-mert én deszkás vagyok. Megjegyezném, hogy a lelkület és a modor a stílustól megintcsak független. Köpködő, kiabáló és deviáns fiatalt láttam példaként már minden csoportosulásban. 
Nem sok igazi barátom van. Nem szeretem a felszínes  és képmutató kapcsolatokat. És, hogy mi alapján "választok"? Biztosan nem a külső, a stílus, vagy a bankszámla alapján; a lelkület viszont mérvadó, az meg annál inkább, hogy tud-e viselkedni. A " füvezünk és diszkóba járunk, közben pedig másokat kritizálunk" nálam nem perspektíva. Azt meg végképp nem értem, hogy mitől érzi valaki raj dolognak a telefonról való hangos zenehallgatást az utcán...ezek inkább porhintések, mint valódi indíttatások. Hiszen ha valaki elégedetlen, akkor mindent elkövet, hogy valaki rá figyeljen.

10 perc hírnév mindenkinek jár, elvileg.