Lythande

Szörnyülködöm az emberek egy bizonyos csoportján.
Elérkezik egy összejövetel, vagy talán csak a buszt várják a belvárosban és máris előjön a témázás fenegyereke, aki ott lapul már hetek óta nálam is. Gondoltam, talán most végre érdekes dolgokat hallok.

Helyett, azt küldik felém infóként, hogy a bizonyos hájfejű rocker válik feleségétől. És, most a nagymellű-láthatóan egy féldisznónyi fejadagú-fülig kirúzsozott asszonyt kapta fel a média. Az, a baj, hogy a sok hülye meg vevő rá. Mi éltetjük ezt az egészet. És, már ott tartunk hogy vendégségben is ezekről kell beszélgetni az ismerősökkel.
Lehet hogy én vagyok a különc. De, most én érezzem magam kellemetlenül, azért mert valójában többre tartom saját szellemi képességeimet és kultúrális érdeklődésemet annál, mint hogy elhízott ex feleségeket, és cigányzenész arákat lessek a képernyőn, leopárd magassarkúban? Akinek még a foga is mű, de nagyra van magával mert extrán csillog a fülében a bizsu. Megszólalni közben pedig meg nem tud, sem értelmesen reagálni dolgokra. Az nem számít nagy intellektusnak, hogy helyre teszi a férjét, nap mint nap és neki van igaza.
A helyükben inkább maradnék a gáztűzhely mellet...bár igaz, hogy akkor nem lenne kinek mutogatni a neveletlen gyerekét, és a méregdrága brill karórát, ami mellesleg olyan ízléstelen, hogy inkább maradjon ott a kirakatban.
Vagy, talán elégedjek meg ezekkel? Nézzem, ahogy a sok felkapott kultúrbarom, főz a tévében a másik négy iQ bajnoknak? 

Szomorú valóság, a könyvtárban közben meg lézengés van. Ki olvas akkor ebben az országban? Már mindenki Beja asszonyékat és elhízott rockernét nézi? Ide jutottunk? Ez számít értéknek, úgy látom. Köszönöm szépen, ebből kimaradok. Az a ciki, aki erre időt szakít. Sokminden mást lehette helyette tenni. Ahogyan a mester is elmondta, lehetne helyette autodidakta módjára tanulni vagy kultúrálódni.
Bejájék is jobban járnának, ha inkább egy színházban töltenék hétvégi estéjiket. Talán egyszer ragadna más is rájuk az anyázáson és a koszon kívül. 10 év eleteltével aztán talán megértené elhízott feleségünk, hogy Arisztotelész, nem is egy görög úszóbajnok a középdöntőből valahonnan.

és még mindig más útvonalon jár-a szokottól eltérően -10-es busz.Egyfajta városnéző járat lett, a színház mellett fordul el és városunk főterénél is végigsöpör. Ezzel utazom én is, nap mint nap.  Az egész megyében, egyedül a mi városunkban van villamos, de nekem már nem kuriózum valamiért...Újonnan megszeretett buszom egyenesen az egyetemi városrészbe visz, ahol egyúttal a végállomása és az én úticélom is van. Naponta legalább háromszor, oda-vissza megteszem ezt az utat.
Csupa hozzám hasonló egyén utazik rajta; egyetemisták. Több kategóriában; az ápolatlantól kezdve a fésült hajúig,akinek még a cipője is fényesre van tisztítva. Szerencsére én az utóbbi tábort erősítem...:-)

...A magamról rovatba legalább 5 sort írj és minimum 10 smile-t (ha valami betűkből kirakott ganyit is bemásolsz, még jobb), illetve az alapmondatát ki ne felejtsd, "Ha ismersz ,úgyis tudod milyen vagyok "....vagy a "Life is..." mittudomént.
Képek között mindenképpen legyen egy tükörből készült(lehetőleg sajátkezűleg)kép,ha vakut is használsz, még menőbb..,ezen képek neve kötelezően Én,ha több is van,jöhetnek a bővítmények(kevésbé kreatívak számára: Én1, Én2,...)
Ha nem múltál még el 18,alap,hogy az egyik képen részeg vagy,és lehetőleg sörös vagy röviditalos üveget tartasz a kezedben,a fényképező felé hadonászva(ha részegen alvós,hányós kép is van,ott a helye...)

És ha tizenéves vagy, minimum olyan formádat mutasd a képen, hogy legalább egy harmincas prostinak nézel ki, mert annyira ki vagy festve, és kenve: a saját édesanyád sem ismerne rád...
Születési névnél figyelj oda,a születésed évét kell írni!;) véletlenül sem egy nevet....!

Csajok! Előírás, sőt kifelyezetten  kötelező legalább egy olyan kép, amelyiken a mellek természetellenesen összenyomva látszódnak, ha ehhez még szexi csücsörítés, budzsítás, pléjmétes nézés is társul, még jobb. Aztán legyen legalább 5 kép a legjobb 'foreverfriends'-ekről (havonta cseréld!), mindegyik aláírásaként legyen ott a zárójeles 'L' betű. '(L)' kitétele kötelező akkor is, ha a baráttal, barátnővel készült közös kép feliratán törjük a fejünket. Használjuk még a 'cukker', 'láááw' 'naon', 'oan' és 'szerizlek'-et, ja ...és a "buli előtt"-et majd elfelejtettem.
Ha szakítottál, írj ki naponta sok-sok versidézetet (ha tudsz ilyet), hogy mindenkivel tudasd a fájdalmad. Ha éppen jársz valakivel, akkor is.
És a legfontosabb: naponta írj az üzenőfalra minél több érdektelen és értelmetlen üzenetet, tele helyesírási hibával,  ami csak egy embernek szól, de valójában arra megy ki a játék, hogy mindenki rád figyeljen.

Sok sikert!

Megtekintettem napjaink átlagos fiatalját. A legkirívóbb esetektől a normálisig-bár a normális, mint fogalom természetesen relatív. Emós, vagy éppen deszkás? Ez csak részletkérdés, a viselkedésmintánkat viszont szintén mi választjuk. Az íratlan és írott illemszabályokról viszont nem nyilatkozhat az általunk választott öltözködési stílus, ...és nem is bújhatunk mögé. Nem mondhatjuk azt, hogy én azért nem engedem át a helyet a buszon egy hölgynek-mert én deszkás vagyok. Megjegyezném, hogy a lelkület és a modor a stílustól megintcsak független. Köpködő, kiabáló és deviáns fiatalt láttam példaként már minden csoportosulásban. 
Nem sok igazi barátom van. Nem szeretem a felszínes  és képmutató kapcsolatokat. És, hogy mi alapján "választok"? Biztosan nem a külső, a stílus, vagy a bankszámla alapján; a lelkület viszont mérvadó, az meg annál inkább, hogy tud-e viselkedni. A " füvezünk és diszkóba járunk, közben pedig másokat kritizálunk" nálam nem perspektíva. Azt meg végképp nem értem, hogy mitől érzi valaki raj dolognak a telefonról való hangos zenehallgatást az utcán...ezek inkább porhintések, mint valódi indíttatások. Hiszen ha valaki elégedetlen, akkor mindent elkövet, hogy valaki rá figyeljen.

10 perc hírnév mindenkinek jár, elvileg.

Miután a szerelmi életem szemlátomást zátonyra futott két férfival is, úgy döntöttem a munkába és a  bulizásba menekülök a küzdelem helyett.  A nyár lassan már lankadni látszott, ezért igyekeztem kiélvezni az utolsó sugarakat.
Pemikével, a rokonlélek barátnővel elhatároztunk; augusztus utolsó hetén részt veszünk-némi munka mellet-a város legszínvonalasabb fesztiválján. A borsos ár, nem érdekelt minket. Félre akartuk tenni az állandó és a régi gondokat, és néhány napra újra olyan kisgyerekké válni, aki még tizen éve örülni tudott minden egyes dolognak.

Holtfáradtan érkeztünk és holtfáradtan távoztunk. Kellemes fáradtság így utólag...

Nem egy ismerősöm esik bele sorozatosan ugyanabba a hibába. Párkapcsolat nélkül nem élet az élet- mondják ezt sokan. Egyesek mindent meg is tesznek azért hogy kapcsolatban éljenek. Rá rontanak napi szinten a kiszemeltre. Háromszáz sms naponta. Vajon muszály ez?
Tanácsom az, hogy gondolják át a taktikát. Tapasztalatok sokaságával tudnék példálózni. Próbáljátok ki milyen egy kellemesen semleges napon nem tudni semmit a kiszemeltről és csak magatoknak élni. Tenni a saját feladatokat, órákra beülni, jegyzetelni és órák között meleg teát szürcsölni a Mojoban a hasonlóan  szegény diák életmódú, de hasonlóan csinos barátnőmmel. Tele reménnyel és tervekkel.
Ennyi mindenkinek kijár, egy kis egyedüllét hímek nélkül...

...a korábban említett hölgyemény, aki gyakran keres fel jóslás ügyben egy nap egy igen érdekes kérdést tett fel nekem:
Honnan lehet tudni, hogy valaki az igazi-e?

Nos, erre a kérdésre Én biztosan nem tudom a választ. Ti tudjátok?

Egyetlen biztos; nincs az a kártya ami ezt helyettünk eldönti szerintem. Valamely felettes erő vagy magas rezgésű lény talán megsúgja egy lilásan kellemes éjszakán, ahol nincs más csak a csend és a sötét és a saját gondolataink.
Ragaszkodhatunk-e valakihez, akiben nem vagyunk eléggé biztosak ahhoz, hogy ne nyúlnánk a kártya eszközéhez? Vagy talán azért vár remegve a kártyák üzenetére mert éppen ez a valaki az igazi és a boldog társ, csak éppen ennyire hihetetlen és felfoghatatlan a felhőtlenség és a személyéhez fűződő különleges varázs...?

Sokan keresnek fel, hogy vessek nekik kártyát. Egyre jobban fejlődő tudásom és tehetségem kitudódik, és a lehető legkevésbé túloztam ezzel.
Kétélű fegyver, a lapok hatalma; rá lehet szokni. Ha túl gyakran jósoltat valaki, akkor egyre és egyre gyakrabban akar majd.

Korlátozhatja a szabad akaratot, a lapokban rejlő üzenet? Nem is lesz már képes önállóan dönteni a túl gyakran visszatérni óhajtó delikvens?!Betegességig fajulhat, ha már egész nap csak ez jár a fejünkben. A villamosról leszállva és a hivatalban, a nyilvános vécében és a könyvtár előtt- csak erre bír gondolni, lehetőségként mást már be sem tud fogadni, mint a lapokat.

A hangfalból rap zene bömböl, amit egyébként csak az alkalom kedvéért tettek be. Ugrókötél, sulyzó, futócipő hallgatja amiket egy sportszerkós csaj használ. Dopping a léleknek és a testnek. Erőssé tesz....

Meg kell bocsátanod ha, de nem a csúnya, bántó szavakat, vagy a durva cselekedeteket. Bocsáss meg magának az embernek!! Ez az egyetlen módja annak, hogy mielőbb "kiyógyulj", "meggyógyulj". Ha ez ellen cselekszel, csak meghosszabbítod lelked szenvedéssel teli nyűglődését.

Mindenki lakik valahol. Kényszerből, megszokásból vagy kedvtelésből. Belegondol az ember néha, mit is nyújt neki a lakhelye? 

Nekem nem egyszerűen egy várost jelent. Itt jelen van a gondolatban rejlő hallhatatlanság. Itt mindig süt a nap. Ha szakad az eső, akkor is látod az épületek mosolyát  és báját. Annyi boszorkányt égettek és öltek, itt semmisítettek meg, és még mennyi maradt szerencsére. Élettel telien tevékenykedünk itt mi, akár legyél boszorkány, akár legyél más. Színházunk is van öt, a kúltúra még a fákban is jelen van. Tanáraink egyedüliek, egyetemünk ország szerte egyedülálló, és ezért is mindig tele az alma mater-falai közt zsibongás vagy olvasás. Szerelmek és találkák-télen és nyáron. perzselő napsütésben a virágos szoknyák és szandálok sietnek, vagy pihennek a megszámlálhatatlanul sok cukrászdánk és kávézónk teraszain. Randevúk, igen jó sok egész nap és egyfolytában. Fagylaltok és mosolyok, utcazenészek, illatok. Mindegy hogy koldus, vagy gazdag vagy, itt élsz és mosolyogsz. Egész éjjel tart az élet, nem ér véget a naplementével. Nyáron szabadtér, télen korcsma gőze. Ezek mellett viszont hátránya, hogy nem minden ideköltözőt fogad be a köreibe...

Sokszor lehetetlenség felfogni és ésszel követni, milyen elv alapján is működnek az érzelmek.

Munkálkodsz  azon, hogy jobb legyen a kapcsolatod valakivel. Ő viszont meg sem látja az igyekezetet. Tehetetlen vagy és kétségbeesett, ökölbe szorított kézzel könyörögsz megváltásért és elsírod magad a zuhany alatt-amiben van mégis egyfajta báj és felér egy fekete nevetéssel. Igazán: szerelem?  Miért is küzdünk? A teljességért, vagy magáért a szeretett személyért? Jómagam talán nem egy személybe, hanem magába a szerelembe vagyok szerelmes. Forgatag és körforgás kell, izgalom és varázs....

Ki szabja meg, hol a határ? A józan ész és a büszkeség. Esetleg van rá gyógyító recept? Nem, nincs.

A térlátás és a tisztánlátás, ami sokadjára és későn jön csak. Jobb néha nem tisztán látni, és kicsit álmodni és manifesztálni vágyainkat és kívánságainkat.

Feledtetni és feledve lenni. Nem feledni és emlékezni. Arányok, amelyeket nem tudsz, vagy nem akarsz koordinálni. Meghatározzák mégis az életet, ha nem is jut ez eszedbe, akkor is jelen van.

Segítek egy barátnőmnek, aki kinézett magának valakit. Megtetszett neki a közös ismerős, sőt eredendően oda van érte. Tetteket viszont nem visz véghez.  A legalsó lépcső az akarat. Azt gondolja, hogy elég bemutatkozást szituációként elintéznem és generálnom az egyébként két szuperül elfoglalt ember között. Egyébként már találkoztak, jóval az óhaj előtt. Nem történt semmi.

Akaratom ellenére Én kerültem horizontjára és most várom és megélem azt, hogy vadászik rám, ami leginkánn egy rituális táncnként értelmezhető.  Szép tánc, de hol a vége?

Küzdök még a másik személyért, közben valaki más küzd értem. Vicces...

Kiszabtak neked egy utat, amelyet talán még te sem látsz végig teljesen. Gőzerő, mert haladnod kell. El kell érned a kiszabott eredményed, máskülönben nem kapod meg a vasárnapi sütit, mellé a kedves jutalom mosolyt. Felszállsz tehát és túlélsz, nap, mint nap. Keresed a lényeget a boldogságot, amit észre sem veszel, pedig körülötted van. Végre végére érsz, és rádöbbensz: felnőtt vagy. "Feletted elszálltak az évek. Felettem elszállt ugyanez." Énekli ezt nekem éjjel valaki egy belvárosi lakásban,aki egyébként időben a saját buszára szállt fel.